apró változások
2010.01.24. 01:07
Néha az ember saját magát sem érti. Pillanatról-pillanatra, hónapokról-hónapokra változnak a dolgok, események, érzések. Volt idő mikor kényszeresen társat kerestem, most pedig próbálom rávenni magamat, hogy egyáltalán regeljek vissza a társkeresőre. Mielőtt töröltem magamat naponta akár 10x is megnéztem, hogy "na kerültek-e fel új emberek". Mindig szomorúan konstatáltam, hogy nem. (Az alatt az 5 perc alatt ami eltellt azóta mióta megnéztem, nem kerülhetett volna fel senki.) Valamilyen szinten rabja voltam az egésznek. Függőséget okozott a társkeresőzés. Olvasni az adatlapokat újra és újra. Csak vártam és idegeskedtem az egészen, közben frusztrált is, hogy nem találom a páromat. Sokan egyáltalán nem írtak vissza, mégtöbben pedig a 2. levél után nem írtak vissza. Nem én voltam az ideál. :D Aztán jött a vizsgaidőszak, és kilendített az ördögi körből. Ma valahogy már nem vágyom vissza oda. Persze így meg 0 esélyem van bárkit is találni. Mivel élőben nem jeleskedem a pártalálásban, - és amúgy sem vagyok az a nagy eljárós srác - így más esélyem nagyon nincs is valakit találni. /nem mintha ezeken sikeresebb lennék/ Az a baj, hogy túl sok már ott is az aki csak kíváncsi/poénra veszi/faszt akar csak. Mikor oda kerülünk, akkor már nem is érdeklődik úgy igazán/már nem akar faszt. Sokan kor miatt ítélnek el, sokan kép miatt ítélnek el. Sokan ego boosternek vesznek fel csupán msn-re, sokan pedig csak szimplán hülyék. Van minden variáció és kombináció (áldott jó valszám :)) Aztán akiknek bejövök azok meg sok esetben nekem nem jönnek be, mert nagydarabok, túl férfiasak, vagy szimplán agyhalottak. :) Nehéz megtalálni a jó egyensúlyt, de most nem is nagyon akarom. Még pár napig élvezem a nyugodt társkeresőzés nélküli időket. Igaz a biológiai órám halad előre, de sebaj. Kellenek ilyen időszakok is. Ki tudja mikor következik be a következő apró változás ami megint force-olja a rendszert egy újabb változásra. ;)
Második filozofálgatásom pedig az "apró kedveskedések szavakkal"-ról fog szólni. Szerintem egy kapcsolatban fontos dolog, hogy a felek néha szóljanak 1-1 kedves szót egymáshoz. Én például Lacit, és a Domit is szerettem dícsérgetni meg úgy szólni hozzájuk, hogy jól essen nekik. Ezzel szemben ők: a Dominiknak sosem volt jó semmi. Főleg amit én csináltam, az már alapból szar volt. Mindenkivel jobb volt beszélgetni, mindenkivel jó volt beszélgetni, mindenki okos, szép, ügyes volt, csak én voltam a rossz, hülye, stb. Ami már valamilyen szinten kapcsolódott hozzám, az szar volt. Hát igen, aki köcsög az köcsög. László pedig egyszerűen nem szólt semmit. "Úgyis tudod mit érzek" - nem tudtam :D - de jobb is volt így. :D Éppen Máté barátommal konzultáltam erről, és azt mondta: majd a következő kapcsolatodban. Valahogy nem tudom elképzelni. Valahogy manapság ez nem megy a nagy átlagnak. Szégyenlik az érzéseiket/nincsenek is érzéseik? Nem tudom. Az biztos, hogy nem megy könnyen nekik a szeretlek, és egyéb szó. Persze van extrém eset amikor simán kimondja, de mögöttes tartalom az nincsen. Olyan az optimális eset, mikor érezni is rajta -főleg a szemén-, hogy igen is van mögöttes tartalom, és érzés is a szó mögött. Jó erre is van megoldás: átlag felettit kell kifogni. :)
Ami még eszembejutott: a melegek jól kijönnek a nőkkel/sok lánybarátjuk van/mindig lányokkal lógnak.
Ezeket én cáfolom. Az az igazság, hogy még talán általánosban voltak körülöttem néha-néha lányok, de inkább a fiúkkal voltam, vagy egyedül. Mindig is jobban kijöttem a srácokkal. Bár a lányokkal is haverkodtam, de hamar elfogyott velük a témám, és megint visszacsapódtam a fiúkhoz. Bár tesin megint csajokkal voltam, aztán megint fiúkkal. Ilyen hibrid állapot volt. Sosem ugráltak körül. Azaz szerettek, mert kicsi voltam meg aranyos (jaj az egó :P), de mégsem voltam nekik mély lelki társuk. Akár bekötötték a cipőmet, de sosem voltam a lányokkal lógó, lányokkal barátkozó fiú meleg létemre. Vegyes volt egészen középsuliig. Akkor már inkább fiúk voltak megint mint lányok. Volt egy osztálytársam aki nagyon bejött. Tamásnak hívták. Jó magas, vékony srác volt. Szemüveges, és barna. Sokszor vertem rá ki ja. :D Mindig körülötte voltam. :) Na szóval akkor már inkább csak tényleg haverként kezeltem a csajokat. Aztán jött a fősuli, és a lányok kikoptak az életemből teljesen. Oda jutottam, hogy 0 azaz 0 db lánnyal tartom a kapcsolatot élőben. Írásban is csak 1 van, ő pedig egy társblog szerzője volt, de vele sem viszem túlzásba a kommunikációt, átlag hetente 1-2 alkalom. Van mikor így betalál egy csaj, hogy ő nagyon jól megérti magát a melegekkel legyünk barátok, de aztán nincsen témánk, és törlöm. :D Fiúkkal beszélgetek, velük értem meg magamat, és velük tudok jól ellenni. Persze titokban, tudtuk nélkül lehet vonzanak is. ;) Itt látható, hogy vagy egyedi eset vagyok, vagy pedig nem húzható rá mindenkire a sablon. Nem mindenki lányokkal lógó feminin divatbuzi cuki séróval, és nyávogós hanggal. Nem központi szereplője a lánybulinak, és nem találják meg benne a barátnőt a csajok. Meg aztán valahol nem is érdekelnek a dolgaik. Sosem tudnék velük elbeszélgetni a kocsikról, gépekről és egyéb, számukra hülyeségekről. Nem vagyunk egyformák, és ez a jó.
Alszok egyet, byebye!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
frozenheat 2010.01.24. 15:07:17
látom azért te is érdeklődsz a lányok iránt, legalább annyira mint én.... velem a lányok nem haverkodni akarnak általában hanem flörtölni, sejtheted milyen 'érdekes' szituáció. és amiért csak ímmel ámmal reagálok, van amelyik annál inkább folytatja
+ van egy volt kolléganő akiről soha nem tudom megállapítani hogy most akkor miért olyan szokatlanul kedves velem xD
nah lehet hogy a tervezett távközlési blog helyett (amiből még mindig semmi sincs) inkább én is ilyen személyeset írhatnék.
te olvasnád?
nicnev · http://eletemdolgai.blog.hu 2010.01.24. 17:27:20
Olvasnám a blogot persze, csak add meg az elérhetőségét majd.
frozenheat 2010.01.24. 20:10:20
ezek a 'tipikus melegekre' jellemző dolgok számomra mindig is érthetetlenek voltak... mintha direkt csak viccelnének.