the trouble is
2010.05.31. 14:34
Ki kell öntenem a lelkem, mert ki kell. Már sok, és nagyon el vagyok keseredve. Privát bejegyzés, nem fontos elolvasni senkinek.
Néha azért szar. Kibaszottul kurvára szar. Nem picit szar, nagyon fájdalmasan szar. Sírni lenne kedvem szar, de nem bírok. Azóta nem mióta... mióta... Nem egyszerű melegnek lenni, de legyen mentségemre, hogy nem én választottam, csak jött. Félresikerültem mint sokan mások, és amíg világ a világ én meleg leszek. Gyűlölhetsz, utálhatsz, megsemmisíthetsz, de meg nem változtathatsz... Mikor meleg vagy, mindenkit látsz, hogy barátnő, gyerek, jaj boldogság, házasság, együttlét. Tervezik a kis életüket. Te meg itt vagy, sehol semmi, ingerszegény környezetben, magányosan mint egy fűszál 2000m felett a sziklák tövében. Csak lefelé nézel a szép sűrű rétre, és vágyakozol. Sosem szerettek, egész életedben szarrá szopatott az élet, csak a szívás, összetörték a szíved már sokszor és rájössz, hogy kurvára üres vagy belül. Mintha halálomon lennék belülről. Haldoklom lelkileg... Nyomasztó, kínzó érzések. Kihal belőlem az érzelem teljesen... Csak nézem a fiúkat a boltban, és vágyakozom. A többi meleg akikkel érintkezek csak dugni akarnak. "fiútól érzelmeket? hogyan gondolod?" Úgy, hogy én képes vagyok rá. Tudom a másikat szeretni olyannak amilyen. Elfogadom, és szeretem. Nem egyszer csináltam így mégha viszonzatlan is volt.
Néha megszólnak, hogy magam vagyok. Lehetne most hülyíteni csajokat, összetörni őket, hogy fenntartsam a látszatot de minek? MIÉRT? Miért legyek annyira önző, hogy kihasználjak egy lányt? Nem izgat szexuálisan, sosem fog! Hogyan számolnék el magammal? Hogyan bírnék elé állni? Hogyan bírnék bármit mondani neki amit nem is gondolok úgy igazán? Lenne hozzá pofám? NEM! Szeretem a nőket, mint havert, vagy mint beszélgetőtársat. De sosem bírnék álkapcsolatba lépni velük mint annyi elfogadásra képtelen buzi. Csinálni neki pár gyereket majd lelépni a családtól, mert jaj mégis a fiúk kellenek... Rohadékok! Az olyanok szégyeljék magukat! Egy családot tesznek tönkre az önzőségükkel! Szánalom!
Mindig is szerettem volna gyerekeket. Nevelgetni őket, szeretgetni őket, vigyázni rájuk, tanítani őket, és végül úgy meghalni, hogy tudod volt miért élni. Öregen a halálos ágyadon unokák fogják a kezed, és elbúcsúznak tőled, hogy szia papi, szeretünk... Lehúnyod a szemed, és tudod most jó, majd veszel egy nagy levegőt, és megszűnsz létezni... Néha azon kapom magam, hogy céltalan vagyok. Csak úszom az árral, és megyek előre de miért? Tudom nem lesz gyerekem. Mi a fenéért élek én? Minek ez az egész szar? Én nem vagyon önző. Nem hatnak meg, hogy jaj mim lesz meg jaj fel tudok vágni, meg jaj kurva jó leszek, meg jaj lesz pénz stb. Szarok rá. Nem tudom kezelni a javakat, nem tudok élni vele. Nem bírom élvezni a dolgokat, és önző módon élni. Nem bírok felvágni, rongyrázni. Világéletemben valami céllal éltem, valamit tettem, hogy jobb legyen, valahová előrébb jusson valami. Önzetlenül segítek bárkinek aki megérdemli, és lojális vagyok a többiekhez. Nem azért csinálok valamit, hogy jaj most mennyi pénzem lesz belőle. Azért, hogy amit megcsinálok az igen is tesz valamit hozzá a világhoz. Valamit alkotok ami úgy működik ahogy kell, valami pluszt ad, és jobb az élet vele. Az ad örömet, ha valamit csinálhatok, valamit tehetek, és elismernek. Adhatnak bármennyi pénzt... A pénz nem boldogít, és sosem fog. Lehetsz bármilyen gazdag, meglehet bármid... Ha boldogtalan vagy, akkor a pénz nem ér semmit. Mi melegek tudjuk mi a boldogtalanság. Néha exeim álmomban kísértenek. Azt álmodom, hogy valamelyik hozzám bújik és átölelem őt. Néha az életemben látott srácok valamelyike bújik hozzám. Jó érzés önt el, majd felébredek a realításba. A kőkemény realításba ahol ezek a dolgok sosem történnek/tek meg. Leszek én még valaha boldog? Teljesülnek az álmaim és a vágyaim? Annyi megaláztatás után tudok én még valaha szeretni? Lesz valaha egyáltalán olyan aki képes lesz engem viszont szeretni? Megjósolhatatlan, előrejelezhetetlen. Addig marad a magány, és a céltalanság.
Fel kéne adni? Leugrani a Szabadság hídról miután dezodorral meggyújtottad magad? Lófaszt! :D Az csak a gyengéknek való. A gyenge menekül a halálba maga elől és a problémái elől. A gyenge lesz alkoholista és drogos. A gyenge aki nem bírja kezelni a dolgokat. Erősnek kell lenni. Ha már ezt osztotta az élet, akkor így kell végigcsinálni. Kűzdeni a végsőkig. Ha néha fel akarom adni, akkor célokat kell magam elé állítani ezt már megtanultam. Mindenkinek vannak vágyai, álmai. Ha újabb és újabb célokat helyezek magam elé, akkor elterelem azokról a dolgokról a fókuszt amik fájnak. Vannak olyan álmaim amik sosem válnak valóra, és ez tény. Nem vagyok egyedül vele. Szerencse, hogy legalább fogyatékosságom nincsen. Előre, csak, és előre.
Na jó fel a fejjel, világvége állapot off, megyek inkább tanulni. :) Majd lesz valahogy.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
