Ez a poszt átfogó posztnak készül az eddigi eseményekről. Az elmúlt héten meghökkentem. Hogy min az nem is annyira lényeg. Csupán annyi a lényeg, hogy felszállt a lila köd egy srácról őrzött emlékekről. A srácról akiről elhittem, hogy ő az igazi, és akit olyan sokáig visszasírtam. Aki miatt lelki beteg voltam annyit. Aki annyit jelentett nekem valaha. Múlt héten bebizonyosodott, hogy a közelében sincsen az igazinak, és hát valójában egy hülye... Nem picit! Ezzel csak az a baj, hogy ha visszagondolok rájöttem, hogy valójában sosem szerettek úgy igazán. Mindig csak én tettem, mindig csak én bírtam másokba szeretni. Lehetett az osztálytárs vagy éppen bármelyik exem. Akikkel nem jöttem össze azok közül volt aki mondta, hogy szimpi vagyok neki, dehát... Életemben nem találkoztunk, és nem is annyira szorgalmaztam. Ha engem ő nem tud megfogni akkor hiába is akarok tőle bármit. Hiába is szeretne ő, én nem akarnám őt kihasználni. Mikor azt hittem szeretnek, csupán látszat volt. Csupán a szükséges szeretet szerű, hogy "azért mégse sztrájkoljon a marha, hogy üres vagyok felé". Azért ez a tény abszolút kellemetlen. Én vagyok a srác akire mindig lehet számítani, aki mindig tud valamit mondani mindenre, aki megvígasztalja a másikat ha tudja, de esetleg valamit érezni iránta az már nem poén. Jó... Máténak mondtam erre egy jó hasonlatot: érzelem kurva vagyok. Ingyen basznak az érzéseimmel, erőt merítenek, le vagy aztán fosva. Jó én szívesen meghallgatok bárkit, segítek ha tudok, de azért az már felhúz ha ki akarnak velem szúrni. Képes D megkeresni csak azért, hogy ápolgassam piciny lelkét. És akkor még csodálkozik ha nem akarom, és nem írok rá. Én vagyok a rossz, meg a köcsög. Ja és természetesen önző is vagyok azt hozzá kell tenni. ;) Jó persze volt egy másik réteg is aki ennyit mondott: "köszi, hogy lefordítottad az angol szöveget! dugunk?" Nem dugtunk, de dughattunk volna, én nem akartam. Érzelmek nélkül puszta testiség? Lehet csinálni, de nem full idegennel akit 10 perce ismerek. Néha többet ér 1-2 szó vagy egy ölelés mint ha leszop a másik. Tény, hogy az is jó érzés, de akkor is... Kell az a plusz.

2 elvetélt próbálkozás után(ha azt számolom csak, hogy fizikailag is megöleltem őket) még nem adhatom fel. Mégha nagyot csalódtam akkor sem. Van aki nagyobbat bukik, én tanultam a hibákból. Tudom, hogy sok van bennem, és nem vett ki belőlem semmit ez a 2 ex. (azért kivett belőlem, de összekaptam magam)

Bárcsak tudnám hol vannak azok a fiatal srácok akik sokat adnának egy olyan idősebb srácért akit tudnának szeretni, szeretné őket, biztonságba lennének vele, és tudják vigyáz rájuk, érdekli mi van velük. Még nem tudom hol keressem őket, de ki fogom találni.

Leszek én még boldog!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.