A mai napom valahogy ilyen mély filozófikus nap, de jó mert tisztába tettem az elnyomott dolgokat. Elvesztem a részletekben, és az apró kérdésekben. Most nagyjából sikerült magammal megbeszélnem a múltat. A következő nyitott kérdések viszont felmerültek. Leszek én még szerelmes? Mit keresek én egyáltalán? Mire vágyok a fiúktól? Mit várok én tőlük? Hiszek én abban, hogy egy fiú tényleg szerethet engem? Hogyan lesz a jövő? Mit tegyek? Szerettek engem valaha? Miért kell, hogy szeressenek engem? Minek nekem egyáltalán társ? Érdemes egyáltalán csinálni? Miért vannak érzéseim? Miért nem lehetek érzéketlen szexgép, érdekember mint annyian? Egyedül halok meg? Hol van már az inspiráció? Hová tűnt az életkedvem? Hol van az a lelkesedés? Miért ül rajtam ez a nyomottság? Hol vagyok én? És végül: Miért gondolkodok én ilyeneken?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.