Igazából néha az embernek lenne is kedve írkálni blogot. Kicsit drasztikus voltam legutóbb. Máté ma hiányolta a blogomat, így lehet majd még készül 1-2 poszt néha csak a kedvéért, hogy legyen mit olvasnia. Akkor flashback kicsit, avagy mi történt ameddig nem volt poszt. Egy szóval kifejezve: sokminden. Részletezve: Végül feldolgoztam D-t, és jobb lett az életem, nyugodtabb lettem. :) Nincsen gyomorgörcsöm, álmatlan éjszakáim, utána epedés. Jó persze van néha még antiszoc hangulatom, de az régebben is volt. Nem vagyok már annyira búskomor. A vélemény: a srác egy fasz, nem tudom miről beszéltem. Az őrült módon társkeresést is visszavettem. Már bele tudok szarni a dolgokba. Nem izgat hogy mi lesz, a végén úgyis egyedül marad az ember. Ez a melegek végzete. Tudom nem szép, de vállalom, mert ez vagyok. Így születtem, és így halok meg. Élem az életemet ameddig lehet, sok gépet, rendszer gatyábarázok. :) Erről ennyit. Vettem állványt a kedvenc fotóapparátusomhoz, és lenspen-t is takarítani. Aki nem ismerné, ez egy speckó takarító cucc fotósoknak. Profin szedi le az ujjlenyomatot a lencsékről, LCD-k ről. Autó is meggyógyult mostmár. Kiderült a DPF-el, azaz dízel részecskeszűrővel volt probléma. Sulival kapcsolatban: készülök, és célom a befejezése a lehető legrövidebb idő alatt. Jövő héten már számot kell adnom jelenleg még nem túl bő elektromos hálózatok 2 (bazz...) tudásomról. Megoldom! :) Akkor leszek teljesen nyugodt, ha befejezem végül. Júliusban az ország elhagyását tervezem jobb élet reményében, nyugatra. Kedvenc barátosnőm aki már kezd meggyűlölni, szakított lelki társával fizikálisan. Szegény azt éli át amit én 1 éve. Durván szerelmi bánat! Nem lát kiutat, nem tudja elképzelni az életét a szeretett srác személye nélkül. Valahogy annyira együtt tudok érezni vele. :( Bennem is ez volt anno szakítás után. Igénytelenül kifejezve: kibaszottul kurvára fájt. Nem irigylem, de ez van. Ilyenek az érzelmek. Még nem dolgoztam ki az "ultimate break up survival theory"-t. Nekem amúgy az segített, hogy nem láttam, nem hallottam róla. Előbb-utóbb elkopott belőlem. Pár hete pedig feltéptem a sebeket, és lerendeztem magamban az elnyomott dolgokat végleg. Egészen addig vissza akartam kapni, mára már elküldeném a jó kurva anyjába. Amúgy ja... Anyját hagyjuk... Vascsővel ütném... Bíccs!

Mi van velem fiú fronton? Semmi értékelhető. Még mindig semmi szikra. Szunnyadnak a vad érzelmek. :D Van egy srác aki D korosztálya, azaz 2 hónappal fiatalabb nála. Alex a neve. Jó volt vele megismerkedni. Nem, ne gondoljon senki semmire, nem akarhatok tőle semmit. De maga a srác jelleme rádöbbentett, hogy D egyedi eset és nem a nagy átlag. Alex sokkal érettebb srác, értelmes, korrekt. El is fogadja magát annak ami. Eldumálok vele szívesen, de jól tudom ebből semmi sem lesz/lehet. :) Egy kapcsolathoz azért még fiatal, alkalmizni meg nem elég jó srác, bár szeretne találkozni. :D Amúgy jófej, és remélem megtalálja a számítását valahol, valamikor. :) Kaptam is a fejemre kedvenc barátosnőmtől miatta. :D

pápá

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.