"Szia!
Nagyon sajnálom, hogy megbántottalak. Egész nap szörnyen éreztem magam. Hidd el, én tényleg nagyon szeretnék menni, de még mindig félek, mert az nem kis dolog. Eltökéltem, hogy menni fogok, anyuéknak meséltem az állítólagos barátnőmről, akik azt mondták: \"szerintem ne menj\", de azt hiszem, idővel beadják a derekukat. Bárhogy is legyen, attól nem kell tartanod, hogy elárullak. Holnap, ha szeretnéd, cserélhetünk telefonszámot, így mindenről tudlak értesíteni. Felhívlak, amikor felszálltam a buszra, és fél órával azelőtt is, hogy megérkeznék. Tehát nem kell attól tartanod, hogy hiába vársz a megállóban.
Ha nem szeretnél velem többet beszélni, megérteném, mondtad, hogy mindenkinek egy esélye van. Én mégis nagyon szeretném, ha folytathatnánk ezt a dolgot, ha segítenél leküzdeni a bizonytalanságomat, kiküszöbölni a hibámat. Tudod, ez az első nagy lépés számomra, és ráadásul nehezen is bírom a gyűrődéseket.
Ma nem leszek fenn, de holnap, vagy holnapután beszélni szeretnék veled. Legjobb az lenne, ha folytathatnánk az ismerkedést, mert ez nem a te problémád, hanem az enyém. Semmiképp nem akarlak elveszíteni..."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.