Semmi sem biztos esemény. Minden megtörténhet. Meghal valaki, elveszítjük az állásunkat, szerelmünket, vagy bárkit/bármit. Mit csinálunk ilyenkor? Általában totális depresszió kivéve akkor, ha a másik teher volt csak nekünk, és amúgy is szabadulni akartunk. Ez mondjuk ritka. Vegyük az első esetet. Az ember ilyenkor vesztesnek, kevesebbnek érzi magát. Ilyen üggyel az első akit megkeresünk a szűk baráti kör akikben megbízunk, és akik szeretnek. Ők azt fogják mondani, hogy úgyis minden jóra fordul, úgyis minden szép lesz stb. Ezzel csak annyit érnek el, hogy a sértett mégjobban off. Nem hiszi el, hisztik stb. 1 hét után kerül az ember olyan állapotba, hogy tudjon gondolkodni már józanabb ésszel. Ilyenkor tudják a barátok kicsit elgondolkodtatni a dolgokon. Néha nehéz szembesülni a tényekkel. Néha úgy tesz az ember mintha minden szép és jó lenne, és késlelteti a felismerést. Előbb-utóbb rá kell jönni, hogy az ami régen volt, nincsen tovább. Úgy gondolom, hogy ha megtanulunk mi emberek lemondani dolgokról, és nem feleslegesen emészteni magunkat a megváltoztathatatlan ügyeken, dolgokon, akkor előbb szabadulunk, és sok feleslegesen semmibe ölt energiát nyerünk. Ezt az energiát kamatoztathatjuk más területeken. Ehhez valahogy meg kell tanulnunk elengedni a dolgokat. Let the things go - mondja az angol, és ez igaz. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.