Ez a poszt az előbbi poszthoz tartozik magyarázatként.

Megint nem tartom a szavamat, és ez gáz. :D Na mindegy írnom kell, mert írnom kell. Kicsit ideiglenesen visszatér a blog a krízishelyzet miatt. :D Mi is törént azóta mióta nem blogolok? Körülbelül 7 napja felbukkant D exem. Nem tudom milyen indíttatásból vagy okból, de felbukkant. Talán egyedül érezte magát, talán rossz volt a kedve, talán passz. A lényeg, hogy felkerült a skype-omra. Természetellenesen normálisan viselkedett, ami nála akkor van ha akar valamit. Meg is kérdeztem tőle - ugyan már D mit szeretnél tőlem? - A válasz: "nem tudom" Ehh... Kiderült van barátnője, és lenézi. Ehh! Hogyan lehet szegény lányt hülyíteni? Állítása szerint visszasírom én még őt. Mondtam nem, mert 2x már megégettem magam vele, harmadszor már nem, tanultam a hibáimból. Eldumálgattam vele 2 napon át amikor is úgy megmozdult bennem valami. Talán a webkamerán keresztüli akciói, nézései, talán a szövege, megindított. Mondtam neki találkozzunk. Ő erre: "nem tudom, hogy akarok-e" Beszélgettünk és íme: "nem azt kérem tőled, hogy jöjjünk össze, csak azt, hogy legyél itt nekem"

Aha. Szóval jó bolond módjára viseljem el, foglalkozzak a lelkével teljesen önzetlenül csak a 2 szép szeméért. Nézegessem kivel jár, kivel dug, és legyek a lelki szemetese. Aha... Hát nem tudom. Azért hülye még nem vagyok. Őszintén... Ott voltam neki 1 évet, vigyáztam rá, szeretgettem, nem volt jó. Mondtam neki, hogy nem. Erre sírva fakadt, hogy szemét vagyok. Nem bírtam sokáig, azt mondtam jó itt leszek neki. Elment aludni mikor is kapcsoltam mit tettem. Kiderítettem a mail címét, leírtam az aktuális érzéseimet egy levélbe, és töröltem a listámról.

15.-én csend volt, 16.-án 2 hívás futott be tőle. Nem voltam telónál így visszahívtam. Egyszer nem vette fel, egyszer meg lenyomta. Írtam neki sms-t, hogy remélem semmi gáz, jó éjt.

Ma, 17.-e van. Reggel 7-kor percenként hívott. Kikászálódtam az ágyból, visszahívtam. "te olyan gonosz vagy" -és nevetett közben. Az vagyok, mondtam. Az vagyok, mert szeretnék nyugalomban lenni, és nem akarok magammal kibaszni lelkileg. Nincsen szükségem itt a végén arra, hogy mindenféle vegyes érzelmek kerítsenek hatalmukba. Most csend van, talán így is marad.

Régen amennyire oda voltam érte, most nem tudom. Ezekkel a keveréseivel egyre jobban elássa magát a szememben. Kiábrándultam belőle. Csak arra kellek neki, hogy tápláljam az egóját, hogy ne unatkozzon, és foglalkozzak vele. Semmi más, semmi érzés, semmi semmi. Szép mi?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.