Tegnap írni akartam a VoIP szolgáltatónak egy e-mailt, mert valami nem volt rendben a számlázással. Nem tudtam mi a címűk, és a honlapon sem találtam. Azt tudtam, hogy küldtem már nekik egy e-mailt mikor igényeltem a telszámot, ezért az elküldött elemek közé néztem be, és megláttam egy régi levelet. Fura, hogy másfél év után is jönnek elő még levelek a Dominikkal folytatott "viszonyom" után. Természetesen töröltem, de nem tudtam megállni a belenézést. Átolvastam, és ledöbbentem. Mai, hideg fejjel nézve iszonyatosan gáz. :) Már csak megmosolyogtam saját magam. Akkor még máshogy láttam a világot, fülig szerelmes voltam. Domika - így neveztem. Minden soron látszik, hogy eléggé oda voltam meg vissza. A szavak megválasztása, a mondat alkotás, minden. Igen, volt ilyen korszakom is, nem tagadom. Elvakult voltam, és csak ő.Közben persze jól kihasznált, de akkor aki ezt mondta azért ölni tudtam volna. Teljes szívemből szerettem, és ezt ő is tudja jól, hiszen kihasználta a helyzetet.

Mai fejjel már nem értem mi vezérelt, mi volt az indíttatás. Talán az, hogy annyi évig vártam valakire akiben minden megvolt amit csak akarhattam. Illetve ekkor még azt gondoltam, mert nem ismertem. Messziről jött ember meg azt mond amit akar. :) Kívülről tökéletes volt. Szerencsére később bebizonyította, hogy ő nem az aki az én abszolút ideálom, legalábbis belülről, sőt... :) Egy idióta, de most nem is ezért írom a posztot.

Máténak éppen arról írtam tegnap, hogy a szerelem az aztán fura dolog.

A sok meleg témájú film amit a héten néztem kicsit megfogott. Át tudtam érezni ahogy a fiatalok és az idősebbek is megtapasztalják magukat. Meglepődnek az új érzésektől, vagy felfedezik magukat, és a szexualításukat. Jó volt látni, hogy nem csak én szenvedek az alapvető társtalanságban, hanem más is. Hasonló gondolatok, dolgaim vannak mint a többieknek. Aztán egyszerűen főhősünk szerelembe esik. Amiért írom ezt a posztot, az a szerelem maga. A filmekben általában mindig a rossz emberbe sikerül beleszeretni, ami a valóságban is megesik. Valahol tudod is, és sejted is magadban mielőtt a józan eszed teljesen elmegy, még figyelmezteted is magad. Tudod, hogy valami nincsen rendbe vele, valami sántít, de mégis. Csak ő kell. Lehet bandzsa, ronda, agyilag hülye, fogyatékos /ebből 2 is volt ;) /, de akkor is, csak ő kell neked. Elnézed a hibáit, nem veszel tudomást a tényekről, nem látod valójában milyen, mert a szerelem elvakít. Mindent bevállalsz, eltűrsz, csak maradjon veled, csak vele lehessél, csak had érintsd meg, had öleld meg. Mindent megteszel érte, mindent feláldozol, csak ő. Ő a legszebb, a legjobb, az utánozhatatlan, és az utolérhetetlen. A "csodafiú".

Nem tudod megmagyarázni. Nem tudod honnan jött, mi váltotta ki, miért pont őt, nem tudod megindokolni, nem tudod józan ésszel kifejezni. Sőt van amikor azt sem tudod, hogy mit eszel rajta. Egyszerűen kell neked, szereted ha veled van, és vágysz rá ha nincsen veled. Szereted az illatát, a kisugárzását, a lényét. Ha vele vagy akkor valami megfoghatatlan boldogság tölt el.

Átkozott egy dolog a szerelem, de a világ legjobb dolga, és megéri bevállalni mégha néha beszopod is! :) Ki kell próbálni, és élvezni még tart! :) Sok esetben nem jön össze, elmúlik, szakítás lesz belőle, és a poklok poklát éled meg. Fáj, hetekig, hónapokig, évekig, whatever. Néha viszont nem alszik ki a láng, és átalakul szeretetté. Ha ez bekövetkezik, akkor tudod jól választottál. Aki szerelmes annak kívánom sokáig tartson, aki meg keresgél annak: kitartás srácok, és válaszatok normálisat!

Na jó Zolika most lelép matekozni :P Közeleg az időpont ajjaj. :S

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.