Magkért nagyanyám, hogy segítsek leszedni az almát, és a diót a testvére balatoni nyaralójában. Reggel 10-kor indultunk, a testvére autójával. Én voltam, a sofőr, szóval hamar leértünk Siófokra. Most, hogy műszakin volt a kocsi, szerintem csináltak vele valamit, mert szebben megy. Levertem a diót, jól fejbecsapkodott. :) Aztán jött a sárga színű alma. Párszor fennakadtam a fán, de leszedtem nekik. Aztán jött a sövényvágás. Hamar végeztem, párszor belenyúltam a csalánba. Elvileg egészséges csalánba nyúlni, szóval sebaj. :) Utána az öregek relaxáltak, én meg elindultam körülnézni. Sajnos a fényképezőt nem vittem el az útra magammal. A Balaton már nagyon csendes. Lementem a partra, és sehol semmi. A víz hullámzik csendesen, üresség, kietlenség, pár hattyú, és sirály úszkál a távolban, helyenként oszló döglött halat sodor a víz. Hiába süt még a nap, ez már nem ugyan az. :) Visszaértem, megraktam a kocsi farát almával, és hazajöttünk. Hazafelé volt egy érdekes dolog. Már a városban a körgyűrűn helyezkedni kellett, és belassult az autó ami mögé soroltam. Vissza kellett sorolnom, de jött egy BMW. Nem akart beengedni, hát bevágtam elé a fenébe. Nem volt más választása, mint beenged. Kicsit visszakata. Úgyis ők is ezt csinálják mindig! :P Mission accomplished. Kikapcsolódásnak jó volt ez a nap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.