Na valami értelmes is kéne ide bele. Nem akarok a napomról írni ma. Helyette írásban gondolkodom. 11 hónapja vagyok magam, ami igazából binárisban még csak 3. 11 hónapja kisebb megszakítással "imádott" Lászlóm személyében(kbf) nem volt senkim. Próbáltam ismerkedni mindenfelé. Az lett az eredménye, hogy teli van a listám olyanokkal akikkel nem is igazán beszélek. Az utolsó 1 hétben éreztem azt, hogy felhagytam ezzel a görcsöléssel. D óta minden nap kényszeresen kerestem a pótlást. Kényszeresen akartam valakit akit ölelhetek, szerethetek. Nem tudom, hogy bizonyítani akartam-e... vagy... Jó tudom. Elnyomni a fájdalmat és az űrt ami utána maradt. Az lett a vége, hogy lassan apránként csúszott szét minden körülöttem. Meg is fogalmaztam már pár hete egy poszt formájában, hogy mi a helyzet. Azt az irányvonalat kell követnem. Céltalan vagyok, nincsen inspiráció. Újra felveszem a fonalat. Az inspiráció újra a profizmus kell legyen. Meg kell csinálnom, meg tudom csinálni. Csináld meg magadért!

Más: Mivel november van, úgy érzem itt az ideje elvonulni tanulni. Olyan vizsgaidőszak vár rám ami meghatározza a teljes életem kimenetelét. Ha elrontom akkor végem, sosem lehetek hivatalosan elismert szakember. Mellőzni kéne a gépnél döglést. Aki esetleg msn kontaktom és olvasóm is, attól elnézést, de nem leszek sűrűn fent msn-en.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.