Megint egy gyöngyszemről fogok írni. Olyan múlt év áprilist írhattunk mikor találkoztam ezzel a sráccal. 15 volt, és budapesti. Rolandnak hívták. Az apja a CHS-ben dolgozott ami mindenképpen pozitív volt számomra, de egyébként a srác sík hülye volt a szakmához, nem is érdekelte. randin találkoztam vele és nem néztem semmit, csak össze akartam szedni. Néha webkameráztunk meg dumáltunk, és hát vegyes érzelmek. Volt mikor a fejemet fogtam, de akkor is görcsösen akartam valakit. Eljött a találkozó. Mikor megláttam: akkora mellei voltak mint egy csajnak. Dagadt is volt és mikor megszólalt! :S Uhh! Az durva volt. A hangja akár egy tini csajé. Mondtam magamban mostmár nincsen menekvés. :S Végig kell csinálni. Üdvözöltem, és egyéb formaságok, majd elindultunk megnézni a kerületet. Asszem a XX. kerület volt. Nem is mentünk messze az indulási ponttól, mikor 2 srác jött szembe, és röhögve megszólták: figyeld már olyan a hangja mint egy kiscsajé! Na én már égtem mellette mint egy szénakazal, és majdnem "nem velem van" felkiáltással elmentem mellőle, de nem. :D Szóval sétáltunk és mikor már 3.-szor jártuk körbe a kerületet, leültünk egy padra. Abszolút nonsense témák voltak. Arról beszélt, hogy egy osztálytársnője milyen hülye módon viselkedik meg hogy megváltozott múlt év óta. Aha... Meg megtudtam azt is, hogy karatézott, csak mivel nem vette fel a ruhát, mert hülyén állt rajta, így abba kellett hagynia. Ahogy ezt előadta körülbelül tényleg úgy éreztem vele magam mintha csajjal lennék. Azt kihagytam, hogy teniszfüggő. Szóval ültünk erre ő: "milyen szépen énekel egy madár". Erre én kockaságom bizonyításául megszólaltam: látod azt a zászlótartó póznát? Annak a tetején a drótsodrony végén van egy fém tartószem. Az megázott ezáltal megkapta a rozsda. Mivel a kábel laza, így bele tud kapni a tavaszi szellő, és mozgatja. Na az nyikorog nem madár énekel. Erre nála totális blackout és láttam a szemeiben ahogy az oprendszer elszáll rajta general protection fault-al. Pár másodperc boot után mosolyogva: együnk fagyit! Én erre annyit mondtam: te ehetsz, de kösz én kihagynám. Ne legyek ilyen... Hát nem szeretem a fagyit nem tehetek róla. Nagyon ritkán eszek csak, évente 1-2x, és valahogy ő nem volt az az ideális fagyizó partner úgy érzem. Aztán visszamentem az autóhoz, és elmeséltette velem a sztorit a múltból. Miután megbeszéltem vele a dolgokat elbúcsúztam. Felüdülés volt eljönni onnan. Életem legrosszabb "randija" volt. Nagyon nem hozzám való volt ő. Még a sztorihoz hozzátartozik, hogy haverommal is találkoztam aznap, és nála megettem majdnem az összes sajtos Chio-ját elkeseredettségemben. :D Micsoda nap volt az. Uhh!

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.