hogyan lettem én meleg? - avagy az én történetem
2010.02.09. 18:23
Egy cikk hatására amit olvastam úgy érzem megosztom már ezt is a világgal, az igaz történetet, hogy hogyan lettem én olyan amilyen vagyok.
Visszamegyek a kezdetekre. Tudni kell, hogy kicsin aprócska csendes fiú voltam. Félős, visszahúzódó, magamnak való. A lányok nagyon bírtak. Szerettek öltöztetni, bekötni a cipőmet, inkább játéknak fogtak fel mint élőlénynek. :) Én is szerettem őket mint embereket. Az egész történet óvodás koromig nyúlik vissza. Középsős koromban már játszottuk a te megmutatod a tiéd én meg az enyém játékot. Általában sosem a lányokkal akartam játszani ezt, bár volt arra is példa. Volt egy Áron nevű csoporttársam, ő jó barna volt. Az arca már nincsen meg, de a farka igen. :) Jó haverom volt, és ő valahogy jobban érdekelt mint mindenki más testileg. Akkor még nem tulajdonítottam jelentőséget a dolgoknak. Egyszer elmentünk valami lány csoporttársamhoz. Ott babáztam velük mert annyira nyaggattak, de én mindig leszedtem a babáról a ruhát, és fürödni akartam vele a babaházas rózsaszín fürdőkádban. :D (ideális fürdőskurva mi? :D) Aztán hamar meguntam és autóztam a többiekkel meg futkároztam velük mindenfelé, szalmára másztunk. Szóval kivettem a részemet a fiúkkal is a hülyeségekben.
Ugorjunk az időben 2.-as koromig. Itt néztem meg először a fiúk felsőtestét az öltözőben. Már akkor is tetszett az akié vékony volt. :) Semmi szexuális jelentőséggel nem bírt, csak jó volt nézni. Ugorjunk 1 évet. Volt egy osztálytársnőm, Jucinak hívták. Az a lány megfogott valamiért. Valószínűleg a vékonysága miatt. Így ma már látom, hogy a fiússága fogott meg benne. :) Az a csaj olyan volt mint a későbbi fiúideálom. Egyszer mikor hetesek voltunk vele megpróbáltam megölelni, de nem hagyta magát és futkároztunk a teremben össze-vissza., kergettem :) Sajnos a tesiórákon már nem remekeltem. Mivel nagyon vékony voltam így balfasz voltam a legtöbb gyakorlatban. Nem sportoltam, nem is érdekelt túlzottan. Még a többiek fociztak addig a csajokkal dumáltam néha, meg fiúkkal akik kispadon voltak. Mikor abbahagyták a focit már mentem is vissza a fiúkhoz mert azért mégis jobban megértettem velük magamat. :) Semmiképpen sem voltam ügyes tesiből. Aztán itt jött az amiről mondtam, hogy írok egyszer. Nem voltam valami jó matekból és úgy volt, hogy megszűnik a sulim is, így átmentem egy másikba ami közelebb volt hozzánk. Oda már gyalog is el tudtam járni. Az új suliban eléggé verekedősek voltak az osztálytársaim, de ezekből kimaradtam. Hamar befogadtak, és kedvelt mindenki, mindenkivel el tudtam beszélgetni. Mikor verekedni támadt kedvük akkor odébbmentem. :) Tesiből akkor sem voltam jó ott sem, focizásnál elküldtek a lányok közé kondizni, de érdekes módon úgy elvoltam közöttük. Mikor velem beszéltek akkor fiús témákat meg sulis dolgokat hoztak elő. Mikor meg egymás között beszélgettek csajos dolgokról akkor meg vagy nem figyeltem oda vagy nem szóltam hozzá. Szóval elfogadtak mint fiút, de nem csajnak kezeltek, de nem is úgy néztek rám mintha akarnék tőlük valamit. Ez így is maradt. Időközben lett saját számítógépem és újra lett a többi fiúval témám, mindig a gépek, és a játékok. :) Összehaverkodtam az Ádám nevű osztálytársammal aki jól értett a gépekhez hardver szinten is, és úgy érzem jó haverok lettünk. Mindent meg tudtam vele beszélni. :)
11 voltam mikor egy pornó videóra megtanultam masztizni. Követtem amit a srác csinált a videón, és elmentem életemben először. Aztán csináltam utána folyamatosan. Valahogy mégis volt valami. Az izgatott inkább ha a csaj a fiúnak csinálja. Tetszett ahogy bedugja a srác a csajba, de mindig a farkat néztem. Jó hát még mindig semmi érzés. 11 éves vagyok, május van. TV-t néztem, és felállt a farkam. Elkezdtem fantáziálni. Egy lány osztálytársamra gondoltam és egyszerűen bevillant egy fiú és mikor a fiúra gondoltam tök más érzés volt verni. A lány az csak egy lány volt, a fiúnak meg a vonalai, nemsokára elmetem. Totálisan megijedtem. De szó szerint sokkolt a dolog. Úristen fiúra vertem ki, buzi vagyok! Sírtam szó szerint, nagyon lelkibeteg lettem. Nem, én nem lehetek az! Ez hülyeség én nem, én nem. Másnap megint beugrott a srác, megint sokkolt a dolog. Nem lesz ennek jó vége. Harmadnap megint srácra mentem el, hiába gondoltam a csajra, az nem bírt felizgatni. A pánik helyett akkor már átgondoltam. Hát ez tetszik akkor erre fogom verni. Rákerestem neten a melegségre meg a dolgokra, és rájöttem valószínűleg az vagyok. Onnantól máshogy néztem a fiú osztálytársaimra. Elkezdtem náluk próbálkozni, mert valahogy izgatott a dolog az amit láttam neten. :) Ismeretlen új dolgok jöttek képbe és valahogy akkor éreztem, hogy mindig is ez érdekelt, mindig is ez izgatott, csak nem tudtam magamban megfogalmazni.
12 évesen aztán beszólt az egyik fiú osztálytársam, hogy buzi vagyok vagy mi? Akkor hagytam alább a próbálkozással náluk. Közben bejött egy matek tanár aki mikor kitudódott, hogy apámmal járt és én a fia vagyok terrorizált. Folyamatosan cseszegetett. Féltem már órára járni... Ez is elég rossz hatással volt rám.
14 évesen középsuliba kerültem ahol azonnal buzinak tituláltak. Mocskos buzi stb. Mivel kicsi voltam, vékonyka és félénk, ezért rámszálltak. Ütöttek, körzőt nyomtak a lábamba, tesi öltözőben kidobták a cipőmet a kukába. Szóval volt atrocitás rendesen. Igazgatói ügy lett belőle, akkor nyugodtak el. Elérték, hogy teljesen magambazárjam a dolgokat, és nem is sikerült megnyílni egészen 17 éves koromig. Utáltam magamat, és elnyomtam mindent. Hárítottam, tereltem, megváltozattam a videlkedésemet nehogy valami is kitutódjon mi felé vonzódom. Megöltem magamban az érzelmeket, olyan voltam mint egy gép. Még bepróbálkoztam egy lány osztálytársnőmnél is, akik kiröhögött, hogy mit akaron én gyökér tőle. Volt egy fiú osztálytársam akibe szinte végig szerelmes voltam. Jó magas, vékony, barna srác volt Tamásnak hívták. Első nap belenéztem a szemeibe, és megfogtak. Szép sötét csillogósak. Egyszer felfeküdt elém a padra, és nekem azonnal fel is állt. :D Próbálkoztam nála sokat, de féltem az atrocitásoktól, így sosem mondtam nyíltan a szemébe, de sejthette mi van velem simán. Nagyon durván jó srác volt, kölyökképű volt végig, szép felsőtest. Egyszer osztálykiránduláson úgy intéztem, hogy vele fürödjek. Akkor láthattam a farkát ami jó élmény volt. :) Kár, hogy sosem kaphattam őt meg. Az alsóbb évesek között is nézegettem srácokat. Volt 1-2 jó. Volt egy szőke, fekete szemű srác. Ő durván az ideálom volt, sokat ábrándoztam róla. Ekkor már tudtam, hogy a fiatalabb fiúk vonzanak.
Amúgy erről a korszakról bővebb infók a memoirs part 1 részében találtok. Érettségikor következett a következő sokk. Nem akart egyik lány sem a párom lenni a felvonuláson, így a fizika tanárnőm mellé osztottak volna be. Ő kikérte magának, hogy ő aztán végig nem megy ilyen "izével" a főutcán. Kiválasztotta a legjobb srácot az osztályból, engem meg beosztott a legrondább csaj mellé. Legalább jól eldumálgattam vele. :) Akkor is az önbecsülésemnek azért fájt.
Érettségi után pedig újra keresgéltem a páromat. Ekkor már szerettem volna érzelmeket, szerettem volna szerelmes lenni, kipróbálni milyen is az. Koliba kerültem ahol ugyancsak nem volt szabad megtudnia senkinek, hogy mi vagyok. Nem szerették a fajtámat. Hiába, vidék volt. Még mindig kűzdöttem magammal egészen a Domiig. Mikor vele összejöttem onnantól kezdtem vállalni magamat újra magam előtt mint réges régen.
A többit meg mindenki tudja ha visszaolvassa a blogot.
Konklúzió: Bármennyire is nehéz a helyzet amiben élsz, nem szabad elnyomni a melegséget! El kell fogadnod magad amint csak lehet! Én is mikor elfogadtam végül teljesen akkor nagy kő esett le a szívemről, és megszűnt egy belső nyomás. Már nem kényszerülök többé álca mögé. Adhatom magamat. A természet ilyennek szánt, akkor el kell fogadni. Meg kell tanulni melegnek lenni, élni vele, lehetséges. Sokat kűzdöttem én is ellene a nehéz időkben, de nem szabad! Csak magadnak csinálsz vele kárt! Gondolhatod milyen rossz ha összejössz egy lánnyal aki beléd szeret és te őt sosem szereted igazán. Csak fájdalmat okozol neki a saját hülyeséged miatt! A párválasztás meg nem egyszerű, de az a heteróknál sem az. Bízni kell, és menni előre az úton. Ha bármikor megszorulsz légy erős, és ne add fel! Tarts ki amellett ami vagy. :) Vannak még normális srácok melegek között is, csak fel kell őket kutatni. :) És sose gondolj az életed elvételére! Az a legrosszabb amit tehetsz! Úgy teljesen elveszed magadtól a lehetőséget, hogy boldog legyél.
Remélem valakinek valaha majd segít ez a kis iromány.
/me búcsúzik mára
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
frozenheat 2010.02.09. 21:01:23
úgy értem, hasonlót én is írhatnék, pedig tudod hogy jelentős különbség van közöttünk. (egyik sem rosszabb, csak hát nagyon eltérő helyzetben vagyunk)
frozenheat 2010.02.11. 20:29:50
nem annyira testi hanem inkább érzelmi szempontból értem a fordulópontokat, például hogy azt írod most már komoly kapcsolatot szeretnél valakivel (ezt teljesen meg tudom érteni).
