Az első felismerés: igen, október 1 van.

Tegnap megint tanultam valami újat emberi kapcsolatokból, és szarul esett. Megpróbálom kifejteni. Adott egy fiú és egy lány. A fiú kidobja a lányt, aztán már aznap sír utána. A "barátai" (én és m) akik elvileg a legközelebb állnak hozzá vígasztalják, és támogatják, hogy túléljen. Megy előre az idő, a fiú blogjában önsajnáltató posztok. OK megy az idő, és egy elejtett szófoszlányból tudom meg tegnap, hogy dugtak a lánnyal a hétvégén. És ezt is egy másik barátjától, aki nem lakott vele annyi évet mint mi. "említésre sem méltó, nem jöttünk össze" mondta a fiú. Még nem ja! Felhívtam a másik volt lakótársunkat m-et, és elmeséltem neki mi a helyzet. Rosszul esett mindkettőnknek. Neki azt mondta, hogy hétvégén végig valami oktatása lesz. Azaz hazudott neki, így nem tudott jönni. Itt látszik meg, hogy nem is vagyunk igazán fontosak a fiúnak mint barát. A posztok pedig azért voltak úgy formálva, hogy visszakapja a lányt. Szánalmas! Szánalmas, hogy a fiú élete első kapcsolata, és nem bírja elengedni a lányt. Szánalmas, hogy függ tőle ennyire. Hát rosszul esett szerintem mindkettőnknek. Már nem bízom a fiúban többé. Visszaminősítem havernak. :(

Valami pozitív is legyen már: Gergő barátom dolgai egyre jobban alakulnak az új barátjával. Örülök neki. Nagy a szerelem mindkettőjük részéről! :) Legalább neki jó, és ez már boldoggá tesz. Szegény nagyon megérdemelt már egy jó srácot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.