a trip to Germany and back in 32 hours
2009.10.09. 10:21
A történetet ott hagytam abban, hogy 10 órakor beültem egy 320d automataváltós BMW-be, és megindultunk Bad Bramstedt-be. mitfahrer voltam, ezért az én feladatom volt a vezető segítése. Mondtam is neki Győr előtt, hogy én itt szoktam felmenni a pályára, de ő a navigációra hagyatkozott. Bekeveredtünk Győr belvárosára. Akkor a szomszédom aki addig a hátsóülésen aludt felült és megszólalt: te Laci hol vagyunk. Én válaszoltam helyette: győrben, de nem tudom mit keresünk itt, azt mondta erre kell jönni. Majd Laci felkiáltott: a picsába! Újra beállította a Navit. Kiderült valamiért Győr központját állíttotta be... LOL... Szóval segítettem neki, és rám hagyatkozva gyorsan kikerültünk Győrből. M1, majd Szlovákiába értünk. Megvettük a pályamatricát, majd elindultunk. Sötét volt, éjfél körül már elhaladtunk Pozsony mellett, majd Csehország felé vettük az irányt. A szlovák autópálya még normális, és jó minőségű. Ahogy átértünk a csehekhez, ott már annyira nem jó a minősége, sőt a külső sáv szabályosan rángat, ezért szabálytalanul a belsőben mentünk. :) Sok helyen csúszásveszély van, és dobálja a kocsit. Elhaladtunk Brno mellett, majd Prága következett. Prága óriási város, és szépen ki van világítva. :) Mivel én voltam a navigátor, ezért tudtam gyönyörködni benne. Felmentünk körgyűrűre ahol hiába mutattam, hogy jobbra ott, ott, ő elbaszta a kanyart, és egy kis kerülő volt. Ezután már mindig rám figyelt. :D El is találtam mindent szépen. Fáradt már a srác egyre jobban. Egyszer csak végelett az autópályának, és leterelt minket a tábla róla. Kértünk a navi-tól egy kerülő utat, és apró falvakon, ködön át feljutottunk újra rá. Jópár km után átléptük a határt, és Drezda felől közelítettük meg németországot. Nagyon sok 130-as korlát volt, de ez az A17-es autópálya volt. Ahogy elhaladtunk Drezda mellett a srác kiállt, és azt mondta te jössz, nekem k.o. Örültem, mert végre vezethettem. Beültem, mindent beállítottam, beraktam D-be az autót, és hajrá. Felhajtottam az A4-esre a pihenőből. :) Egyből egy feloldótábla köszöntött, ami a 250km/h-s elvi sebességhatárt jelöli. :) Ezaz! A srác lefeküdt, de előtte lelkemre kötötte, hogy alig van futófelület a hátsó gumin, ezért 150 fölé ne menjek, mert kicsit megcsúszik, és meghalunk, vissza nem állítom egyenesbe. Tudomásul vettem, és hátradöntötte az ülést, lefeküdt. Egyedül maradtam. :) Rádiót hallgattam, nézelődtem. Beálltam 160-ra aztán azon autóztam. Úgy képzeljétek el a német pályát, hogy legalább 2, többnyire 3 sáv. A legszélső sávon éjjel-nappal kamionoszlop megy. Végeláthatatlan sor. Néha van 1-1 rés közöttük, de nem nagyon soroltam be közéjük, értelme nem volt. A másik 2 sávot pedig az autók használják. 536km volt hátra, az a szakasz teljesen az enyém volt. Jöttek a felbontások, terelések, szépen ment a forgalom ott is. A belső sávban általában azok mentek akik 200 felett mentek, de volt mikor előzéskor én is mentem ott. Jó volt látni ahogy az autók tolják neki mint állat. :) Feltűnt a Xenon fény hátul, és eltűntek a piros ledek a sötétben. :) A parkolók teli vannak kamionnal. Alig lehet találni személyautónak helyet. Akik nappal állnak kamionok azok éjjel mennek, akik éjjel állnak ott, azok nappal mennek. Így biztosítható a folyamatos kamion oszlop. :) Hajnalodott. Elkezdett esni az eső szakaszonként. Énekeltem a rádióban a számokat, hogy ne unatkozzak, meg nézelődtem. Reggel 6 körül megindult a forgalom. Egyre többen, és többen lettek. Hiába, rátértem a berlinielkerülőre. Megcsodálhattam a német fővárost hajnalban. :) Nagyon szép város. A következő szép város Hamburg volt. Már reggel volt, és láthattam a kikötőt. Gyönyörű hidak, daruk, konténerek. Közben már felébredtek az utasaim is, és örültek neki, hogy ennyire közel vagyunk. Már 100km-en belül voltunk.10-re behajtottam Bad Bramstedt-be. Megkerestük a céget, és bementünk. Én egyből a teasüteményt találtam be, ami ki volt rakva. Vettem egyet, és nagyon finom mézes volt. Vettem mégegyet, aztán mégegyet, és elfogyott. Addigra előkerültek az emberek, és megnéztük a kocsit. Mentünk vele egy próbakört, de végül a kinézett helyett egy szürkét vettünk meg. Igényeltünk ideiglenes rendszámot. 10 perc alatt megvolt a vizsga, pár óra még a rendszám, de végül délután 3-kor elindultunk immár 2 autóval. Nagyon fáradt voltam, nem mertem most vezetni. A szomszédom ment a Fiat Ducato furgonnal, én meg mellette ültem, és beszélgetünk. Mögöttünk jött a BMW, kísért minket. Mivel a furgon nem bírt 130-140-nél többet menni, így ennyivel mentünk. Mellettünk a németek átlagban 200 felett. Volt ott minden, de a legtöbb a BMW-Mercedes-Audi-VW. Ezekből rengeteg van. 99% dízel, a többi vagy benzines, vagy hibrid. Autómárkától függetlenül előzékenyek, beengedik a másikat, és megtarták a követési távolságot. Picit megpróbáltam húnyni, sikerült is valamit. Megálltunk párszor, de Laci feladta 10 körül, aludni kell, ő nem bírja tovább. Ekkor úgy döntöttem átülök én a BMW-be újra, és lenyomunk mégegy 100-ast. Meg is történt, majd újra félreálltunk. Én elfeküldtem a BMW hátsó ülésén a párnámmal, magamra terítettem egy plédet, és a következő pillanatban már reggel 4 óra volt. :D Nem volt valami kényelmes, dehát ez volt. Folytatuk az utunkat Regensburg felé. Mit írtam sokféle autó ment. A kis Skoda Fabia-tól az ML merci -ig minden. A legjobb az idős ősz mama, és a kalapos papa figurája volt. A bot az ablakban kandikál, de küldi 220-al az új Passatnak ami 2.0-es 170 lovas TDI. :D Átértünk Ausztriába, jött Linz, és lassan Bécsbe értünk. Különösebben semmi nem történt, mentünk előre. Azért ausztria felé mentünk, mert nem akartunk a lezárt pálya miatt megint keveregni. Eléggé fáradt voltam már, sokszor megálltunk. Nem valami kényelmes autó hosszú távon ez a Ducato. Egy helyen ettünk Kebab-ot. :D Nagyon finom, törökök készítik. Mentünk, mentünk. Magyarország M1, és hazaértünk. Azért vicces volt, hogy egészen addig nem éreztünk semmit, de itthon majd szétesett a Ducato. Mondtam is neki, hogy na üdvözöllek magyarországon! :D
Hát ez volt a mi kis utazásunk. Bár nagyon elfáradtam, nem érdekel. Akkor is megére elmenni, vezetni a németeknél, és ezeket az élményeket átélni. Nem bántam meg! :)
Update: eszembejutott, hogy az ottani kereskedő srác aki az ügyet intézte nekünk és 21 éves, most vett ÚJONNAN egy A3-as Audit. 170 lovas 2.0-es TDI-t. Kicsit felbasztam magam rajta. Nekem nem hogy Audira nem kerül, semmi egyéb autóra sem. Szóval azért hiába mondják, hogy ugrásra kész a Pannon Puma, meg dübörög a gazdaság... Kurvára nem úgy van!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Hopeless 2009.10.09. 11:37:00
nicnev · http://eletemdolgai.blog.hu 2009.10.09. 14:44:47
Hercegecske (törölt) 2009.10.09. 21:46:02
Hopeless 2009.10.09. 23:57:39