Lementem egyedül a fenyőfáért szánkóval. Kivágtam(kifűrészeltem), és megpróbáltam összekötni. Kiderült, hogy annyira dús, hogy lehetetlen őt összekötni. Oké, feltettem a szánkóra. Illetve megpróbáltam feltenni, ledőlt. Újra megpróbáltam feltenni, másik felére dőlt. Aztán fent maradt. :) :D Elkezdtem húzni egyedül. Karistolta a földet, tolta a havat, beleakadt mindenbe, leesett, eldőlt, áááá! Az utca végére majdnem beszartam már. Visszahúztam a házhoz nagynehezen, teló. Öcsém lejött, közben összekötöttük picit albérlővel, és gumipókokkal a szánkóhoz kötöttük. Levettem a kesztyűmet egy pillanatra, addig a kesztyű keményre fagyott... Onnantól már nem volt vicces benne dolgozni. Szóval ketten elkezdtük hazaszállítani az óriásfenyőt. Minden járókelő örült nekünk(vagy röhögtek rajtunk), hogy igen, ez az igazi karácsonyfa. Nagyon szép ezüstfenyő, eladó-e. Jópofák voltak. Autósok is flasheltek. Poén volt. :) Amúgy így néztünk kb ki: öcsém elől húzza a szánkót, óriási fa rajta, tiszta hó, én meg ott botladozom a hóban, és tartom oldalirányból a fát, közben húzzuk a méteres szélességű sávot, mert a fa simán lelógott előre-hátulra, és oldalra is. :D Lehetett követni merre jártunk. Természetesen igazítani kellett párszor, mert a hó lehúzta a szánkóról. Szóval párszáz méterenként megáll, jeges kesztyű fel, fa újra felrak, továbbhúz. Hazaértünk, de huhh, egy élmény volt! :D Amúgy kaotikus állapotok vannak az utakon nálunk. Tetszett! :) Elő sem vettem a kocsit a garázsból, sajnálom befogni, de elmentem volna csúszkálni egyet. :S

Este 7 körül megint visszasétáltam a házhoz, mert albérlőm legnagyobb fia megkért telepítsem neki újra a rendszert. Oké, megcsináltam neki, karácsony vagy vagy mi fene. Közben a pici 5 éves Dominik szórakoztatott(ahh ne kísérts). Imádom azt a kicsit! :D Eljátszottam vele, tanítottam pár dolgon a gépén(amit tőlem kapott), odaadtam neki a PDA-t, hogy játszon rajta egy kicsit. Örült nagyon neki, mert sosem csinált még ilyet azelőtt. Nagyon kedvel engem, már az ablakban mikor meglátott integetett, és mosolygott. Hagytam, hogy ő dugja be a kábeleket a WD-m be. :) "kell még valamit csinálni?" Jópofa na. Jó lenne nekem is egy gyerek, de nem lehet. :S Jó srác lesz belőle! Valaki majd jól jár vele. :) A legnagyobb fiú is örült, hogy végre jó lesz a gépe. Azért én szakmabeli vagyok, tudom mit miért, és hogyan kell csinálni. Megindultam hazafelé. Úgy botorkáltam fel, jára járhatatlan, sokszor mentem az autó úton. Viccesen néznek ki a kocsik. Óriási hómennyiség a farukon. :)

Szóval ma is megvolt a napi jótett, és érdekesség. Kicsit elfáradtam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.